~12.fejezet~

- Sajnálattal kell közölnöm – nézett ránk a papírok közül - , hogy nem testvérek – sóhajtott a szemüveges emberke.

„ Nem testvérek, Nem testvérek” visszhangzott a fejemben. Nagyon megörültem a hírnek, de valahogy bennem volt az is, hogy nem örülök neki. Mi van, ha most végleg elveszítem őt?! Mi van, ha elmegy máshoz?!

Láttam anyámon a meg könnyebbültséget, apámon olyan „mi?!nézzük meg még egyszer” arcot láttam, én persze le voltam törve, de nem nagyon szerettem volna ki mutatni. Majd ha egyedül leszek kiadom magamból, amit ki kell. 

Megköszöntük a dokinak, majd elhagytuk a kórházat.Útközben nem szólaltunk meg, senkinek nem volt kedve beszélgetni - gondolom én.

- Anyu, felmegyünk a szobámba, majd később beszélünk. Rendben? - néztem rá, miközben a lépcsőn álltunk ChiHoon-al. Anyáék csak bólintottak, mi pedig felmentünk.

Mikor a szobámba értünk becsuktam az ajtót, majd leültem mellé az ágyra. Nagyot sóhajtott.

- Baj van? - néztem rá, mire megrázta fejét - akkor jó - feküdtem hátra.

- Tudod.... gondolkoztam - nézett rám komoly tekintetével. Mindig megijeszt, ha komoly. 

- És min?

- Nem szeretnék tovább veled beszélgetni, találkozni. Se semmi. Semmit nem szeretnék - rántotta meg vállát, tekintete átváltozott nem törődömbe. 

- MI?! - ültem fel ijedten - mért mondod ezt? - a levegőt sokkal gyorsabban kapkodtam, mint ahogy kellett volna, mintha elakarták volna lopni tőlem az éltető oxigént.

- Mert megőrülök tőled. A közelséged... mikor a közelemben vagy, mindig izzadni kezd a tenyerem, késztetést érzek arra, hogy megcsókoljalak, de nem teszem, hiszen barátok vagyunk. DE én ezt már NEM bírom. Sokkal könnyebb lenne, ha elfelejtenénk egymást - sóhajtott.

- Neked, de nekem nem! Én ezt nem fogadom el! - ráztam a fejem, felpattantam, s kirohantam a szobából egyenesen ki az utcára. Kissé lógott az eső lába, de nem érdekelt különösképpen, csak az, hogy eltűnjek innen. 

Én szeretem ChiHoon-t, mint egy testvért, de bármikor igent mondanék, ha megkérné, hogy legyek a barátnője. Nem tudom, hogy mi van velem. Teljesen össze vagyok zavarodva. 

A nagyihoz mentem, de bánatomra csak egy személy tartózkodott otthon. HyunJong. 

Épp akkor indult be a kertből, mikor észrevett. Elmosolyodott, majd közelebb lépett hozzám. 

- Szerbusz unokahúgi - borzolta össze hajam.

- Csá - húztam el számat - nagyiék? 

- Nincsenek itthon. Mindenki elment. Csak én - tárta szét karjait. 

- Akkor megyek - indultam el, de visszahúzott kezemnél fogva.

- Igyunk picit. Látom , hogy le vagy törve. Na gyere - kezdett el befelé húzni. Hát, nem árthat egy pici alkohol, nemde? 

**** 

Pár órával később, már a létezésemről alig tudtam. Mindenen nevettem, HyunJong pedig csak nézett, hogy mennyire kiütöttem magam.

Már lezuhanyoztunk mind ketten - persze külön -, hogy ne inkább tisztán igyak, meg szerintem ma nagyi házában alszom. Semmi kedvem hazamenni. 

Szóval itteni gönceimben voltam, az itteni köntösömben. 

HyunJong felpattant a fotelből, ahol eddig ült, s oda trappolt hozzám. Megálltam a forgolódásba. Felnéztem rá, de ő csak sunyin mosolygott, majd hirtelen karjába kapott, s az ágyra dobott.

- Yah! Mit csinálsz? - visítottam fel, de még mindig nevettem. Fölém tornyosult, majd arcával közeledni kezdett arcomhoz - hallod? -kezdtem el alatta ficánkolni, de ő még mindig csak mosolygott, majd adott egy puszit számra, majd még egyet, még egyet, s végül megcsókolt. Annyira jól esett. Nem tudom mért. A saját rokonommal csókolózom! Ezt abba kell hagyni! Most! 

Bármennyire is szerettem volna véget vetni, nem tudtam. Kezeim automatikusan csavarodtak nyaka köré, s húztam közelebb magamhoz. 

Kibontotta köntösöm, majd kis trikóm alányúlt, hasamat simogatta, miközben én is megszabadítottam köntösétől.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Nyahahahhh..kissé szét vagyok csúszva. Mianhae.>< remélem azért érthetően fogalmaztam:$

COMEBACKTWO.>> újra xDDDD 

Véleményeket kérekszépen :$
Lassan vége ennek a ficinek! :D csak szeretnék szólni, hogy szerintem egy v. két rész és Paff. Nincs erőm ezt írni már :C szerintem látszik. DE befejezem. Megígértem, hogy befejezem. Az olvasóimért bármit ♥♥ :3
Nyah..Bye-yeom♥

~11.fejezet~

  Valamikor tíz óra fele kelhettem fel, akkor is arra, hogy anyu éppen kiabál, hogy oda sül a hús. Biztos már megint "beszélgetett" apával. Akkor szokott ez történni. 

ChiHoon-ra pillantottam, aki még békésen pihent. Olyan szép arca volt. 

Lázmérőért nyúltam, majd megmértem a hőmérsékletem. Nem volt lázam. Hál' istennek. Óvatosan kikeltem mellőle, majd lementem a konyhába, hogy köszöntsem anyuékat, s beszámoljak nekik a hajnalban történtekről. 

-    Jó reggelt - ásítottam. 

-    Oh, felkeltél, kicsim? - mosolygott rám anyu - ChiHoon merre van?

-    Még alszik. Este volt egy kis baj velem, így kissé elfáradt az ide-oda szaladgálásban - húztam el számat.

-    Mi történt?! - jött ki apa egyből a szobába, kissé aggódó tekintete volt.

-    WonHo, nyugodj meg - kuncogott anyu. Apu mindent túl reagál.

-    Csak egy kis láz. Nem tudom, hogy mért, de mér jól vagyok. Nyugi - mosolyogtam - mért nem keltettél fel tegnap minket, anyu? 

-    Olyan aranyosan aludtatok. Nem szerettem volna, hogy felkeljetek - felelte.

-    Értem. Nos, én visszamegyek a szobába. Majd, ha Chi felkelt jövünk enni. Ne égess oda semmit, kérlek - fordultam egy pillanatra anyu felé. Tudta, hogy csak viccnek szánom így elkezdett vigyorogni, majd bólintott. Én pedig elindultam vissza a szobámba. 

Mikor beértem ChiHoon abban a pillanatban ült fel az ágyra, s ásított egyet.

-      Hali - intettem somolyogva.

-      Szia. Jobban vagy? - kérdezte egyből.

-     Igen - válaszoltam - már nincs lázam. Mintha semmi sem történt volna.

-     Örülök. Mennyi az idő? 

-     Nem tudom. Fél tizenegy körül - vontam vállat - mért? 

-     Úristen. Nekem mennem kell. Ne haragudj - pattant fel az ágyból, majd magára kapott még pár holmit, s már rohant is le a lépcsőn. Csalódottan néztem az ajtóra, de most nem mentem utána. Ha neki már fontosabb. Hát, jó. 

****

Három napon keresztül semmit sem tudtam ChiHoon-ról. Az nap jött el csak hozzánk, mikor mentünk az eredményekért. Haragudtam rá, s ezt szerintem észre is vette, ha nem akkor így járt. Én nem mondok neki semmit. Majd rájön, hogy mi van. Mindig én szólalok meg először. Mostantól nem.! 

-    Bármit is történjen - fordult felém apám - ne távolodjatok el egymástól.! Rendben? - nézett ránk kissé szigorúan. 

-    Oké. Nyugi - mondtam lazán. 

-    Baj van, kicsim? - kérdezte anyu. 

-    Ő a baj - mutattam ChiHoon-ra, aki meglepetten pislogott rám. 

-    Majd megbeszélitek, de ennek nem most jött el az ideje - zárta le apu, majd bementünk a dokihoz.

-    Jó napot - köszöntünk mind annyian, majd meghajoltunk. A doki csak meghajolt, majd egyből bele is kezdett; - nos, az eredménnyel pár perc múlva szolgálhatok. Viszont... amit már kitudtak szűrni, hogy a lányuk vérében Extasy-t találtunk - felelte a doki - kisasszony - fordult felém - maga drogozik? - tette fel a kérdést, ami engem teljesen lesokkolt.

-     Nem - ráztam a fejem - soha. Egyszer sem nyúltam ilyenekhez! - mondtam egyből. Hiszen ez volt az igazság. 

-    Akkor hogy került a szervezetébe.? - kérdezte. Anyuék teljesen lesokkolódtak. Én pedig magatehetetlenül álltam ott, s gondolkodtam. 

-    HyunJong - sziszegtem.

-    Tessék? 

-     Az unokatestvérem volt - mondtam nyugodtan. 

-    Honnan tudja? 

-    Tudom és kész - vágtam rá - nem kihallgatáson vagyunk! - morogtam - mondja meg az eredményeket. Kíváncsiak vagyunk - ez a doki olyan, mint egy nyomozó. Idegesít. 

-    Rendben. Nos, az eredmény - vette kezébe a papírokat, amit most hoztak meg. Mindenki nagy szemekkel figyelte a doki mozdulatait, s vártunk a válaszára. 

-    Otthon még beszélünk erről az egészről - mondta apám halkan. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Nos, remélem tetszett^^ 

Véleményeket kérek szépen :3♥

Azt mondtam, hogy csak 10. fejezetes lesz xd erre tessék. Már a 11.fejezetnél vagyok:DDxd

~10.fejezet~

(mit szóltok ehhez a kliphez? :$ ÉN KIDÖGLÖTTEM..MÉG MINDIG FOLYIK A NYÁLAM*W*♥)

  

  Arra ébredtem, hogy fázok, viszont be vagyok takarva. Nagy nehezen kimásztam ChiHoon mellől, majd a telefonomért nyúltam. Hajnali egy volt. ~ Ezek szerint anyu nem keltett fel minket. Halkan próbáltam kimenni a szobából, hogy eljussak a fenti fürdőig, ahol a lázmérő volt, gyógyszerek miegymás, de mikor nyitottam az ajtót úgy megszédültem, hogy azzal a lendülettel, ahogy nyitottam ki azt, elestem, s bevertem a fejem a küszöbbe. 

-      Áúú - sírtam fel.

-      Mi? Mi? - ijedten ült fel Chi, majd körbe nézett a szobába. Már hozzászokott a szemem a sötéthez, így láttam, hogy épp az ágyban matat. Szerintem utánam - MinAe... Hol vagy? - kérdezte ijedten álmos hangján.

-      A földön - potyogtak könnyeim. Felkapcsolta a kislámpát, ami az ágynál volt. Hunyorítanom kellett a hirtelen fényviszonyok miatt, de hamar megszoktam. 

-      Mi történt? - szaladt oda hozzám - már amennyire tudott szaladni. Nem hiszem, hogy akit most keltenek fel nagyon fitt lenne. 

-      Fázok... lázat akartam mérni, de... elestem, és bevertem a fejem - mutogattam szomorkásan a fejemre. 

-      Ajj teee...! Mért nem keltettél fel? - emelt fel, s visszavitt az ágyba - maradj itt! Majd én hozom a lázmérőt - mosolygott és már ment is. 

Nagyot sóhajtottam. Mekkora egy szerencsétlen, béna, buta vagyok.~

-      Na, nézzük - huppant le mellém.

-     Gyors voltál - állapítottam meg.

-     Nagyon sápadt vagy. Még jó, hogy siettem! 

-     Köszönöm - bújtam hozzá közel, de nem engedte, hogy sokáig öleltem, mivel meg kellett mérni azt a nyamvadt lázat. 

Kettő perc múlva már sípolt is, hogy kész. ChiHoon kivette hónom alól, majd megnézte a kis kütyüt.

-      Na? - néztem rá kíváncsian. 

-    Azonnal befekszel ide - mutatott az ágyra, mire én rögvest bemásztam ágyikómba. Rám terítette a takarót, majd eltűnt a szobából, de nem sokkal később visszatért egy pohár vízzel, s gyógyszerrel. 

-    Tessék. Ettől jobban leszel - nyújtotta át nekem. Elvettem a kis pirulát, majd egyből le is nyeltem. 

-    Köszönöm... - hálálkodtam tovább. 

Leakart feküdni a fotelbe, de nem engedtem neki, így mellém jött. Persze előtte megkérdeztem, hogy nem-e fél, hogy elkapja tőlem. Azt mondta nem. Így mellettem maradt. Lekapcsoltuk a lámpát, amint jobban lettem.

Hozzábújtam, majd folytattam az álmom ott, ahol abbahagytam. ~ 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

azt ígértem hosszú fejezet lesz?:$
hoppá..xddd
Bocsánat!:$ Remélem azért így is tetszik.^^♥
Előbb jött, mint gondoltam :DD
Véleményeket? :33 ( a vidiről is...pls *w*)

~9.fejezet~

  #Comeback2hónapután.~ *magyarázat a fici végén*

 Nem sokkal később már a kórházban voltunk, egy -számomra- ismeretlen szobában, ahol vért vettem tőlem, ChiHoon-tól és apámtól. 
Mivel nem nagyon bírtam a vérvételt lefeküdtem utána az egyik ágyra, ami a szobában volt, hogy nehogy összeessek. A hányinger kerülgetett, de visszafogtam magam, hisz tudtam, hogy csak az előbb történtek miatt van. Láttam anyun is, hogy kicsit izgul, de ez érthető volt. Mi van, ha tényleg testvérek vagyunk? Azt soha nem tudnám elfogadni.! Neki mondjuk szerintem egyszerűbben menne, mivel ott van neki az unokatestvérem, akivel majd nyalhatják-falhatják egymást, de mi lesz Velem?! 
Ahhh, belegondolni is borzalmas! ~ míg ezeken gondolkoztam kissé jobban lettem, így felültem az ágyon. 
- Három nap múlva már meg lesznek az eredmények - felelte a doki.
- Rendben - bólintottak anyámék - gyertek. Menjünk - mosolyogtak. Lesegítettek az ágyról, majd elindultunk kifele. 

***


-        Anya - szólítottam meg - mi lesz, ha testvérek vagyunk? - kérdeztem tőle félve, de persze úgy,hogy csak is kizárólag Ő hallja és senki más.! 
-        Ne aggódj - simított végig karomon - ugyanolyan jóban lesztek. sőt.. szerintem még jobban fog téged szeretni - kuncogott. 
-       AAAAAhhh, ez olyan felfoghatatlan - ráztam fejemet, miközben bementünk a házba.
-       Chi, feljössz? - mutattam az emeletre, mire bólintott.
-       ChiHoon, maradsz vacsorára, igaz? - kérdezte anyu kedvesen. Mi ütött ebbe?  Eddig nem nagyon szívelte, ha itt volt... vagy én nem tudom.~
-       Ha nem zavarok - mosolygott kissé félve. 
-       Soha nem zavarsz! - vágta rá apám. 
-       Szívesen maradna, de most megyünk. Pá - rendeztem le gyorsan, intettem egyet, s már húztam is fel a szobámba. Asszem egy kicsit beszélgetnünk kell. 

-      Áúú - esett be az ajtón.
-      Bocsi - lehet kicsit túúúúl gyors voltam. 
-      Nem baj, de minek siettél ennyire? 
-      Beszélgetni szeretnék veled...- huppantam le a fotelba, ami szobámban volt, ő pedig mellettem foglalt helyet, a karfán. Mint mindig....~
-      Az előbb történtekkel kapcsolatban? 
-      Hát, mondhatni - néztem le kezeimre, amikkel markolgattam felsőm alját. 
-      Na, had halljam - mosolygott biztatóan
-      Mi van, ha tényleg testvérek vagyunk..? Félek, hogy akkor végleg megromlana a kapcsolatunk - sóhajtottam fel szomorkásan.
-      Héé.!! Figyelj ide - fogta mancsaimat kezei közé - bármi is történjen, én akkor is melletted leszek.! 
-      De mi van, ha megutálsz? Mi van..ha...kevesebbet fogunk találkozni? Mi van...ha.... mondjuk... találsz valakit magadnak, és én már le leszek magasról kakilva? 
-      Fejezd már be ezt a sok "mi van, ha" mondatot! - morgott - nem fogunk eltávolodni egymástól. Ne parázz már - húzott magához, hogy megölelhessen. 
-     Remélem is. Mert akkor meghalsz! - fenyegettem, miközben én is átöleltem, s mellkasába fúrtam fejem - álmos vagyook - hisztiztem.
-     Aludjunk. Anyukádék úgy is felkeltenek majd, ha kész a vacsi - vigyorgott. Bólintottam, majd átmásztunk az ágyra. Elfeküdtünk rajta. Én szokásomhoz híven ráfeküdtem hasára, s úgy hunytam le pilláim.~

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ne haragudjatok, de ... eddig nagyon sok minden miatt nem tudtam írni. Elsősorban suli, második, nem volt jó a gépem, harmadik, nem volt ihlet se kedv.:S
Ne haragudjatok.!
Ezt a részt hosszúnak terveztem, de nem jött össze..ígérem, hogy a következő hosszabb lesz.. már ha..valakit még érdekel.! Ha nem, akkor abbahagyom itt :DD és mindegy! :))
Csak szóljatok, hogy érdekel-e még titeket..vagy inkább hagyjuk a picskuriba :DD:$
Véleményeknek most nagyon örülnék, hogy tudjam érdemes-e folytatni! (: ♥
Szerintem hétvégén 10.fejezet már fent lesz (HA!! lesz rá még érdeklődő)
ÉS MÉG VALAMI; Ferenczi Krisztina, Boldog Születésnapot.! ♥♥♥ (ha ma nem lenne születésnapja..még mindig nem írtam volna:$ xd csak születésnapi ajándékot szerettem volna:$)

Köszönöm.!♥

   LÉGYSZÍVES MINDEN SO WHAT IF WE'RE SIBLINGS!? OLVASÓ OLVASSA EL.!!!!   

(Mit szóltok ehhez. IRIS2 OST. Ha gondoljátok erről is írhattok majd véleményt a blogba, hogy nektek ez mennyire tetszik, de most nem a zene a lényeg, hanem az alatta levő szöveg.! De azért kíváncsi lennék a véleményetekre.:D!)

       Tudom, nem nagyon kéne így idefirkálgassak csak így, de... egyszerűen nem tudom elmondani mennyire BOLDOG vagyok, amit nektek köszönhetek.! Nem csak a 2.évad olvasóinak -,mivel elég kevesen olvassátok, de megértem. Elég pocsék író vagyok -, hanem az 1.évad olvasóinak is. Akik több mint 25-en voltak *-* Most is vagyunk páran, de nem tudom pontosan mennyien, hiszen akiket megjelölök a fele véleményt sem mond.! :/ Ami nekem eléggé rossz, hiszen ezzel engem csak inspirálnátok, és tudnám mi a jó, mi a rossz, de nem. Helyette semmit nem mondtok!:s (tisztelet a kivételnek.!) 
De a lényeg amiért írtam az az, hogy Megköszönjem nektek amit MA értem el a bloggal. Ma elértem a 10.000 megtekintést és már több van, mint ami ma délelőtt volt. Nem tudjátok mennyit jelent ez nekem!:'D Eddig egy ficim se volt ilyen "híres"... sokaknak ez a kedvenc ficije -vagy ha nem is az első, de a kedvencek között van- , aminek még jobban örülök. Valamit Talán még is jól csinálok.! :D
Tényleg Bocsánat, hogy így idepingáltam, de úgy éreztem, hogy ki kell adjam magamból, hogy mennyire örülök és büszke vagyok magamra, hogy idáig eljutottam. Nem hittem volna, hogy egyszer írni fogok, és azt sem , hogy ennyi lesz a nézettségem. Annak örültem, mikor régen a Sötét Éjszakákat írtam, meglett az 5000 látogató, erre most... 5000-el több.! BUDEWBFUEWNFEJWNFIEWNFJEWNFDKEWNFEWKMNFEKWMInjcnewrikfmewkdmewifherufbencik *-*
Tényleg nagyon szépen köszönöm.! Nem tudom elmondani mennyire hálás vagyok nektek, Dirty minds-ok.!♥♥♥

Ah, ezt most jól esett kiadni magamból. Igyekszem a folytatással. Szerintem már holnap vagy holnapután olvasható lesz.! :D Kérlek titeket... NAGYON szépen.! LEGALÁBB EGY SZÓT ÍRJATOK, hogy milyen lett. Hogy tudjam min változtassak, min ne. Mi tetszett, mi nem. Vagy csak annyit, hogy " jó lett " vagy "szar lett" ŐSZINTÉN.!!!!!
Ezért is nagyon hálás lennék.!~ Nem szeretek fenyegetőzni, de ha a következő résznél Minimum 5 komment nem lesz a blognál vagy a csoportban, akkor nem folytatom, mert akkor azt úgy veszem, hogy nem érdeklődök a fici iránt.! :S SAJNÁLOM.! :((

Még egyszer köszönöm.!♥♥ Igyekszem.!♥ Sziasztok, jó éjszakát.!:D

~8.fejezet~

Mint az előző résznél.. most is szeretném kikérni a véleményeteket az MV-ről... tudom, kicsit megkésve, de csak most volt energiám írni.~ Nekem nagyon tetszik, csak ne JR-el lenne az a nyamvadt csók.ˇˇ :D Nektek, hogy tetszett? :DD

ChiHoon P.o.V.~

-      Igen? - szóltam bele a készülékbe.
-      ChiHoon. Hol van MinAe? - kérdezte ijedten. 
-      A nagyinál vagyunk, nemsokára megyünk haza - köszörültem meg torkom.
-      Haza hoznád? 
-      Persze. Nemsokára indulunk. - Tettem le a telefont, majd a nagyihoz mentem, hogy elköszönjek tőle, s közöljem vele, hogy majd később jövök. Ő csak bólintott, majd még mielőtt kiléptem volna a szobájából rám parancsolt, hogy vigyázzak MinAe-ra, és becsüljem meg. Nem értettem, hogy mért mondja ezt, hiszen eddig is így tettem, de csak elmosolyodtam, majd bólintva elhagytam a helységet. A három szobával arrébb lévő lányhoz mentem, majd óvatosan megszólítottam. 
-      MinAe, készülődj. WooHee most hívott, hogy menned kell. Haza viszlek - magyaráztam.
-      Ok - vágta oda, majd óvatosan kikelt a kisfiú mellől, betakargatta, majd kicsit elrendezte haját és rám nézett - mehetünk.
-     Gyere - biccentettem, majd elhagytuk a helységet. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz míg hozzájuk nem érünk. Nem tudom, hogy mi lesz.. Majd kiderül.~

MinAe P.o.V.~

Egész úton feszülten ültem az anyósülésen. Nem szóltam hozzá, nem érdemelte meg... még azt sem. 
-     Megjöttünk... - szólalt meg halkan.
-     Látom - mondtam unottan - gyere be te is, szerintem tőled is akarnak valamit. Legjobb, ha te is bejössz - bármennyire nem akartam most, hogy nálunk legyen. Muszáj volt behívjam... hiszen nem tudtam, hogy mit szeretne anya. Bár, lehet csak aggódott értem. Azt is teljesen megérteném, hiszen csak úgy eltűntem, de ezt viszont már megszokhatta volna. 


-    Végre - sóhajtott fel, amint beléptünk az ajtón - szeretnék nektek valamit elmondani - hajtotta le a fejét, de ekkor apa lépett ki a konyhából.
-    És én is... - sóhajtott fel. 
-    Mondjátok?! - néztem rájuk kíváncsian.
-    Menjünk be a nappaliba inkább.


-    Na, elmondjátok vagy még várjunk egy kicsit? - kérdeztem izgatottan. Nem tudtam, hogy miről lesz szó. Mindig ilyen vagyok, ha valamit eltitkolnak előlem. 
-    Egy tesztről lenne szó, amit el kéne végezzünk... egy bizonyos dolog miatt - mondta anyu.
-    Oh, hogy az.. - morogtam - csak essünk már túl rajta. Semmi kedvem nincs ehhez..
-    Te tudsz róla MinAe? - nézetek rám kérdőn szüleim.
-     Hallottam, mikor anya azzal a Sunwoong-al beszélget vagy kivel - fintorogtam. 
-     Ezek szerint szinte mindent tudsz. 
-     Nagyjából. Essünk túl rajta....
-     Rendben, de ezzel együtt négy embernek lesz megcsinálva a teszt - ecsetelte.
-     Gondoltam. Nekem, annak az embernek, apának és ChiHoon-nak, nem? 
-     Igen - bólintottak. Míg ezeket beszélgettünk a fiú csak csendben figyelt minket. Mikor kérdeztünk tőle valamit vagy megrázta a fejét, vagy csak simán mosolyogva bólintott egyet.
-     Öm... mikor mennénk? - tettem fel a kérdést.
-     Körülbelül egy óra múlva. Nektek is jó, ugye? 
-     Nekem oké - szólalt meg végre Ő is.
-     Akkor én elmegyek lefürdeni és átöltözni - pattantam fel.
-     Addig én menjek haza vagy várjam meg MinAe-t míg végez? - tette fel a kérdést ChiHoon.
-     Itt is megmosakodhatsz, van itt ruhád, nem? - így apa.
-     Nem szeretnék zavarni.. 
-     Igen... igen.. nem szeretne zavarni - helyeseltem. 
-     Nem baj, nyugodtan fürödj meg itt - ezzel lezártnak tekintette a témát. Zavratan megvakartam tarkómat, majd felbattyogtunk az emeletre. Előkaptam egy köntöst, majd intettem neki, hogy majd jövök. 
Húsz perc múlva végeztem, kiballagtam a fürdőből. Bent a szobába ChiHoon már ruhákkal a kezében várt, hogy mikor érek vissza, hogy mehessen ő is.
-     Mehetsz... 
-    Rendben - ezzel kilépett a szobából. Amint kilépett a helységből ledobtam magamról a köntöst, s még egyszer jól megtörölgettem magam, majd felöltöztem. Hajamat kiengedtem, majd egy kis sminket feltettem magamra. 




Mire kész lettem már egy illatozó Chi lépett be a szobába.
-   Mehetünk szerintem.. 
-   Oké - sóhajtottam, majd végig mértem legjobb barátomat. Fehér póló, rajta egy fekete kis mellénnyel, farmernadrág. Haja kissé még szétállt, de jól állt neki. Pár kis kiegészítőt vett magára, amit soha nem hagyott el magáról..szóval...nem lepődtem meg. 




~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Önnyi.^^ Remélem tetszett.:D Bocsánat a késésért.! :DD Próbáltam hosszúra írni :$
Véleményeket kérek szépen.!! (Vagy nem lesz folytatás. :S sajnálom, de .. a véleményektől leszek erős, és ha nem kapok véleményt, akkor semmi értelme.... az egésznek, hogy folytassam.!) 

Boldog születésnapot Nekik: CL, Changsub.~♥♥

   

~7.fejezet~

Mit szóltok a B.A.P új klippjéhez? :DDD <- ha lehet, akkor a blogba lent válaszoljatok^^ Kíváncsi vagyok :33♥

-       Lehet, hogy...... testvérek vagyunk - nyögtem ki. Szemei kissé kitágultak, majd elkezdett habogni, amiből semmit nem értettem - egy tesztet akarnak csináltatni, hogy meg legyen az eredmény. Anyukád tuti nem tud róla. Ne is mondd neki. Felejtsd el amit mondtam - fordultam inkább a kisfiú felé, aki időközben el aludt.  Olyan aranyos volt. 
-      Akkor se hiszem el. Tuti, hogy nem... 
-      Mondtam, hogy felejtsd el - rivalltam rá. Nem szerettem volna veszekedni, de mindig feltudott idegesíteni. Legszívesebben fejbe verném magamat is, hogy mindig mindent elkotyogok - mostantól nem szeretnék veled beszélni, se találkozni. Ami régen volt.... felejtsd el, rendben? - megakartam vele szüntetni a kapcsolatot. Elegem van belőle, hogy folyton hazudozik. Én nem ilyennek ismertem meg. 
-    És ha azt mondom... nem?! - vonta fel szemöldökét.
-    Oké, akkor nem. Viszont, ha keresel, nem nyitok ajtót, nem veszem fel a telefont, nem nézem meg az üzeneteidet, se semmi. Mostantól.Felejts.El. - szótagoltam. 
-    MinAe, mi ütött beléd?! 
-    Hogy mi ütött belém? Hogy belém mi ütött? - kezdtem el sipákolni, persze nem olyan hangosan. Nem szerettem volna, ha fel kel DaeHo - gondolkozz már egy kicsit légyszíves. Az unokatestvéremmel smárolsz, és utána még hazudsz is?! Mostanában soha semmit nem mondasz el. Mindig titkolózol. Mikor kicsik voltunk megesküdtünk, hogy SOHA, DE SOHA nem fogunk hazudni egymásnak, mindig megbeszéljük a dolgokat. De te.... nem tartottad be az ígéreted! - fortyogtam a dühtől - nálad ezek szerint ezt jelenti a "soha" szó - mosolyodtam el gúnyosan. 
-   Ezt inkább most fejezd be. 
-   Inkább menj ki - vontam vállat - fáradt vagyok. Nem tudtam, hogy a TE fiad DaeHo.. - suttogtam, de szerencsétlenségemre meghallotta.
-   Hogy mi!? - fordult meg.
-   Jól hallottad. A nagymamád... akiről nekem nem meséltél!.... azt mondta, hogy a te fiad. Persze, nekem erről sem meséltél... - morogtam - nekem nem mondasz el semmit, de te elvárod, hogy mindig beszámoljak mindenről... ch..
-   Nem az én fiam - lepődött meg - nagyi fiának a fia, aki most külföldön van..
-   Hát.. persze - mondtam ironikusan - megértem - nem tudtam ebből mi igaz, vagy mi nem. De inkább ráhagytam - most már mehetsz... - mutattam az ajtó felé. 
Nagyot sóhajtott, majd elhagyta a szobát.
Szükségem volt egy kis egyedüllétre. Nem dolgoztam még fel rendesen a dolgokat, és nem hiszem, hogy egyhamar menni fog ez az egész. Azt tudom, hogy most semmi képp nem szeretnék találkozni egy ideig ChiHoon-al. A teszt után szerintem elköltözök egy kis időre, hogy tényleg ne találkozzunk. Remélem anyuék majd megértik a helyzetemet, és megengedik. 

ChiHoon P.o.V.~ 


     Kissé meglepődtem mikor bejelentette, hogy "lehet testvérek vagyunk", de... anyám már mesélt, hogy régen WonHo Hyung-al kavart, úgyhogy nem lepődnék meg. Mivel Hyung is sokat jár hozzánk, ami elég furcsa.
Ah, remélem nem vagyunk testvérek, akkor tényleg le kell mondanom a nagy szerelmemről. Azt pedig nem nagyon szeretném. Hirtelen csörrent meg a telefonom, viszont aki hívott azon nem kicsit meglepődtem. WooHee.~ 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Nos, véleményeket kérek szépen .. mind az MV-re , mind a ficire. :D
Köszönöm.^^
BOLDOG VALENTIN NAPOT NEKTEK, Dirty Minds-ok.!:3♥
Bye♥